Néha csak nézelődni: Van, amikor a fényképezőgép a táskámban marad, és én csak nézek. Nem keresem a tökéletes pillanatot, nem vadászom a képre. Csak hagyom, hogy a szemem járjon, hogy a világ magától mutassa meg magát. A fény, a forma, az árnyék mind csak hátterek lesznek egy belső utazáshoz. Nézni annyi, mint lélegezni – egyszerű, mégis mély. Nem minden rezdülést kell megörökíteni; vannak pillanatok, amik csak élni akarnak, nem pedig lencsébe zárva lenni. A kép várhat. A világ nem siet. Néha csak az a művészet, ha jelen vagy, és megengeded magadnak, hogy elmerülj a csendben. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése