Előhívott mondatok – Nők

Előhívott mondatok – Nők. Szépség? Talán csak egy pillanat, amit a szem akar megőrizni.
Kevésbé szép? Csak egy másik történet kezdete. ~ Fotós gyógyszerész 

Egy arc

Egy arc, túl tökéletes ahhoz, hogy éljen – és mégis ő figyel minket. Mi vagyunk a kirakat. ~ Fotós gyógyszerész (Szingy Galéria Budapest) 

Elképzelt fénykép (nem lehet mindent lefényképezni)

Elképzelt fénykép (nem lehet mindent lefényképezni) – Az elképzelt fénykép nem fog megmutatni arcokat, formákat, színeket. De megmutatja, mit érzünk, mit gondolunk a látványról, ami körülvesz. Ez egy másik valóság, amelyben a csend és a gondolat áll a középpontban. Így válik a szó is egyfajta fényképezőgéppé, amely nem a fényt, hanem az árnyékot ragadja meg. Azokat a finom rezdüléseket, amiket az objektív elkerül. A képek szünetet tartanak, a szavak pedig beszélni kezdenek. És én figyelek. Figyelem a világot, magamat, a közöset, ami mindannyiunkban ott él – de amit nem mindig lehet lefényképezni. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései 

Elképzelt fényképek (képi-gondolati hangulatok)

Elképzelt fényképek (képi-gondolati hangulatok) – Az elképzelt fényképek nem csupán pótlékok, hanem másfajta pillanatfelvételek. Olyan képek, amiket a szem nem ragadhat meg, a gép nem foghat be. Ezek a belső látképek, az elcsent rezdülések. A gondolatok tükrei, melyeket csak a szó képes megfesteni. Amikor a város zajában megállok, és nem a látványt, hanem a csendet érzem, akkor születnek meg ezek a képek. Ahol nincs fókusz, csak érzék. Nem exponálok, hanem figyelek. A szavak így lesznek az új objektív, a mondatok a fény. Nem a külső világot rögzítik, hanem a belsőt – azt, amit a kamera sosem érhet el. Így az elképzelt fényképek is képek. Csak mások. Mások, de ugyanannyira igazak. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései 

Elképzelt fényképek

Elképzelt fényképek – A fényképezés számomra mindig is a pillanat megőrzése volt – a zajból kiszakított idő. De vannak pillanatok, amikor a zaj elcsitul, a kép elhalványul, és marad csak a szándék, a belső mozgás. Ilyenkor a látvány túl zajos, a valóság túl összetett ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni egy képbe. Ekkor fordulok a szöveghez. A szó a belső fényképezőgépem. Minden betű egy exponálás, minden mondat egy komponálás. A szöveg nem csak megörökít, hanem alakít is – megadja a ritmust, a hangulatot, a titkot. Lehet, hogy a fényképezőgép az ablak a külvilágra, de a szó az ajtó, amin belépek saját belső tájaimra. Ezért most nem fényképezek – csak nézek, és hagyom, hogy a gondolatok kép formájában alakuljanak. Elképzelt fényképek ezek. Néha épp ezek őrzik meg a legmélyebb igazságokat. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők. Ők ott mennek, lépteik könnyedek, mégis súlyosak a világ ritmusában. Egy nő szépsége nemcsak a külső, hanem az a belső tűz, ami megcsillan a tekintetében, az a titok, amit csak kevesen látnak meg. És ha az intelligencia is ott lakozik benne, az a fény még mélyebb, még élőbb – nem csupán ragyog, hanem átvilágít mindent körülötte. Ez a tűz nem fényképezhető le, nem ragadható meg, mert élő, lélegző, folyamatosan változó. Az az illúzió, hogy a kép megőrizheti ezt a pillanatot, néha csalfa. Inkább hagyom, hogy a látás és a tisztelet maradjon meg, az a néma megállás, amikor nem fényképezek, csak figyelek. ~ Fotós gyógyszerész 

Városi szivárvány – Gondolatok a június 28-i Budapest Pride-ról

A nap fénye ma másként törik meg a köveken. Nem csak a megszokott árnyékokat festi, hanem színes mozaikokat, amelyek összefolynak a város levegőjében. A Budapest Pride nem csupán menet, hanem egy gesztus, egy lélegzetvételnyi szabadság a mindennapok betonja között. A tömeg nem csak emberekből áll, hanem történetekből, hangokból, apró mosolyokból és bátor tekintetekből. Ott vannak az elszántak, akik minden évben visszatérnek, és azok is, akik most először mertek kilépni a néma szobájukból. Együtt szövik a remény és az elfogadás szivárványát. Nem kell fényképezőgép ahhoz, hogy megőrizzük ezt a pillanatot. A legszebb kép az, amit a szívünkben hordunk, amit szóval, cselekedettel tudunk megtartani. A színek, a dalok, az összeboruló kezek, mind jelképek, amelyeket a kamera csak megpróbálna megragadni, de csak az emberi lélek tud igazán átélni. A Pride nem csak egy nap a naptárban, hanem egy lépés az út felé, ahol mindenki önmaga lehet. És talán ez a legnagyobb művészet: megélni a szabadságot, vállalni a színeinket a világ előtt, még akkor is, ha a fény néha vakító, néha pedig elbújik a felhők mögé. ~ Fotós gyógyszerész 

Szingy Galéria Budapest – Művészet

Szingy Galéria Budapest – Művészet: A művészet nem válaszok sora, hanem kérdések halk suttogása a végtelenbe. Nem egy kész kép vagy végleges igazság, hanem inkább egy útjelző, amely segít eltévedni – hogy aztán újra megtaláljuk magunkat. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései 

Franciska

Franciska 35 éves. Ő a csendben rejlő erő, amely nem kiált, mégis mindent áthat. Szépsége nem megmásítható forma vagy külső ragyogás, hanem a létezés tiszta kifejezése, melyhez nincs szükség díszletre vagy magyarázatra. ~ Fotós gyógyszerész 

Néha csak nézelődni

Néha csak nézelődni: Van, amikor a fényképezőgép a táskámban marad, és én csak nézek. Nem keresem a tökéletes pillanatot, nem vadászom a képre. Csak hagyom, hogy a szemem járjon, hogy a világ magától mutassa meg magát. A fény, a forma, az árnyék mind csak hátterek lesznek egy belső utazáshoz. Nézni annyi, mint lélegezni – egyszerű, mégis mély. Nem minden rezdülést kell megörökíteni; vannak pillanatok, amik csak élni akarnak, nem pedig lencsébe zárva lenni. A kép várhat. A világ nem siet. Néha csak az a művészet, ha jelen vagy, és megengeded magadnak, hogy elmerülj a csendben. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései