2013. december 15., vasárnap
Szókratész és Prótagorasz
Platónt olvasva érdekes… ahogyan Platón bemutatja a két
féltékeny öreg írástudót, Szókratészt és Prótagoraszt. Amint szaglásszák egymást,
gyanakodva és irigyen amint szerénykedve pöffeszkednek, s az igazság
keresésének ürügye alatt Szókratész ország-világ előtt iparkodik bebizonyítani,
hogy az Athénbe érkezett új író, Prótagorasz, a szofista, nem olyan jó író. És
persze nem olyan bölcs, mint ő, a szerény-szegény Szókratész, aki nem ír
semmit, s egyáltalán nem bölcs, s ha egy icipicit talán mégis bölcs, csak
azért az, mert tudja, hogy nem tud semmit. Elragadó ez a naiv-okos
féltékenység, a szakmai hiúság örök sértődöttsége, és valóban, Szókratész és
Prótagorasz nem férnek meg egyszerre, egy időben, Athénben, sem a világon. Mély
alázattal és hajbókolással csepüli ronggyá Szókratész a jövevény vetélytárs
hírnevét, pontosan úgy, mint ma egy irodalmi blogban, vagy alkalmi folyóiratban
csepülik a kortársak egymás nevét és becsületét. A világ talán változik, talán
az irodalom is változik, de az írással, az irodalommal foglalkozók szinte
semmit sem változnak...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése