Azt hiszem az ősz inkább egy lelkiállapot, mint egy évszak…
és lehet, hogy nem is a vége, hanem a kezdete valaminek… ősszel megjelenik az
életünkben a Tűz és a Bor… az erdők, az avar leheletét szinte érezni…
Szókratész védőbeszédéből: „…megyünk az utunkra – én
meghalni, ti élni. Csak az Isten tudja mi a jobb?” Vigyázni kell, hogy az
életben ne következzen be olyan időszak, hogy a két lehetőség között már ne
tudjunk teljes határozottsággal különbséget tenni…
Még ha Isten jól is képzelte el a világot, az embernek ezt
gyakran sikerül elrontania… de a végtelen esélyek összességében valahol ott van
az Isteni Rend…
Tragédia: a szabadság legalább annyira veszélyes, mint
üdvös…
