Halottak napja

Maeterlinck „A kék madár” című mesejátékban a Tündér azt mondja: a halottak élni kezdenek, amikor emlékezik reájuk valaki… ez talán igaz, talán nem igaz… de úgy érzem az igaz: hogy az élők elkezdenek elevenebben élni, amikor reájuk emlékezik valaki… 

(Halottak napján gyújtsunk gyertyát, mécsest elhunyt szeretteink emlékére…)

Egy-két gondolat 7.

Nagy tragédia: amikor az ember azt érzi, hogy olyan világban él, amellyel szemben nincs már semmi

kötelessége…

A világban mindig van valami, amit nem látunk, mert a világ el akarja rejteni előlünk…  de a művész néha megtalál ezekből valamit és akkor megmutatja…

A versről: a vers gyakran nem az, amit a költő leír, hanem sokkal inkább az, ami a vers olvasásának hatása alatt az olvasóban történik…

Kételyek nélkül élni…? vagy kételyek között, de teljes készséggel szeretve az életet, ez utóbbi talán a jobb…

Önmagunkra legalább olyan erővel kell haragudni, mint azokra, akire haragszunk…

1956-os megemlékezések: mindegyik párt zászlaja alatt zúg, hangoskodik a tömeg… élményt, ösztönzést nem érzek sehol… a demokrácia már régen eltorzult…

Németh György

Egy-két gondolat 6.

A szenvedélyekről: sokáig nem mondunk le a szenvedélyeinkről…  de egy napon nyilvánvalóvá válik, hogy a szenvedélyeinkért nagyobb árat fizetünk, mint amennyit érnek. És innentől a szenvedély egyszerű kalkulációs kérdéssé degradálódik, per saldo felhagyunk vele…

Jobb blogot írni, mint nem írni… mert így időnként visszanézve talán könnyebb látni azt, ami az életünkben reménytelenül állandó és azt is, ami reménytelenül változó…

A halál itt van bennünk, körülöttünk…  de ne pusztán tiltakozva, hanem jókedvvel toljuk el magunktól…  mi még itt vagyunk, akarunk…

Minden társadalom pontosan akkor, úgy és annyira erkölcstelen és műveletlen, amennyire a történelmi körülményei megengedik…   A hajlam mindig megvolt, megvan, csak a körülmények változnak...

Nagy ravaszság kell túlélni azt, amibe mások belehalnak…

Egy-két gondolat 5.

Időnként úgy látszik, nincs igazság a földön, inkább csak lehetőségek vannak…  Ugyanakkor, ha néha éreznénk, hogy Isten igazságot tesz, ez számítana egyáltalán valamit az Isten és az ember együttélésében..? Nehéz kérdés…

Az elmúlt huszonhárom év gyorsan elszaladt. Újra megmutattuk egymásnak és a világnak, milyenek vagyunk, mi magyarok. Ilyenek vagyunk: egészében nem jobbak, nem rosszabbak, mint mások, csak valahogy mégis valamiben elmaradtunk a világtól….   Nem tudom pontosan megmondani, hogy hol, mikor és miben, de valamiben elmaradtunk…

A történelem ordítja tanulságait, hiába hangosan, a már megsüketült emberek nem tudják meghallani… persze ha tudnák, akkor sem nagyon akarnák…

Az emberek többségét bezárja, gúzsba köti a jövedelem és a pénz hiánya. Ezért az öröm, az „édes élet” helyett a nyugtalanság és a neurotikus tünetek győzedelmeskednek a mindennapokban…

Németh György