Beleülni a nagy autóba (lehetőleg cégautóba), a nagy házba, a
nagy állásba, mint aki végre „beérkezett”. Ez a siker? És ha nincs siker,
beszakad a föld a lábunk alatt? Sikeresnek kell lenni, ez a parancs, ha
sikertelenek vagyunk elvesztünk. Hajtunk és belebetegszünk, így a legtöbb
fiatal és középkorú „siker-betegségben” szenved. Valamiért a sikert célnak
hiszik, és fogcsikorgatva erőlködnek, akarják a sikert. Siker nélkül szégyellik
magukat. Pedig a cél egyszerűbb: simán lenni, szerelemben, barátságban,
feladatban, erőlködés nélkül, és amikor mindez megvalósul, néha mellékesen jön
a „siker”. De ha az ember nem bír lemondani az anyagi javakról, mert ezt egyféle
emberi bukásnak érzi, hogy nincsenek körülötte javak. Ha valaki nem keres annyi
pénzt, mint amennyit szeretne és ezt képességbeli, jellembeli bukásnak, hibának
érzi, akkor lassan, de biztosan megbetegszik. Tanács nem nagyon van, talán az
értelem a műveltség segíthet meg a gyönyör, ha nem vágytalan. Bár mostanság a
műveltség meghalt, a nihil és a vágytalan gyönyör él...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése